Egy korábbi cikkemben már kitértem a terapeuták és a segítő szakma különbségeire, de fontosnak tartom a coach kérdés tisztázását is.
Ha elakadtunk az élteben, valamilyen magánéleti vagy munkahelyi probléma miatt és úgy érezzük, hogy külső segítséget szeretnénk igénybe venni, többféle segítő szakma képviselői közül választhatunk. Viszont sokszor nem azonnal egyértelmű, hogy milyen típusú segítség lenne igazán hasznos az adott élethelyzetben, csak érezzük, hogy egyedül nem megy tovább. Továbbá az sem könnyíti meg a választást, hogy sok tévhit kering ezekkel a szakmákkal kapcsolatban, illetve adott esetben indokolatlanul negatív előjel kapcsolódik hozzájuk. Ebben a cikkben tisztázom a fogalmakat és remélem így megkönnyítem a választást.
Leggyakrabban talán a pszichológus és a coach munkája mosódik össze a köztudatban, pedig eltérő képzési hátterű, célú és módszerű segítő szakmáról van szó.
Pontosan mit csinál egy coach?
A coach szakmára sajnos nem született frappáns magyar kifejezés, ezért jobb híján az angol megnevezést használjuk, és ez feltételezem már így is marad. A coach angolul edzőt jelent, és a coaching folyamatot valóban ahhoz lehet hasonlítani, amikor az edző a legtöbbet igyekszik kihozni a sportolóból. Az elmúlt években olyan érzése lehet az embernek, mintha mindenhol coachok rohangálnának.
Ez abból adódik, hogy sajnos ezt a divatos megnevezést olyanok is használják, akiknek nincs meg az ehhez szükséges képzettsége és tapasztalata. Ha biztosra akarunk menni, érdemes olyan coachot választani, aki egyetemen szakirányú továbbképzés keretében coach diplomát szerzett, vagy nemzetközi coach minősítéssel rendelkezik. Például jogász, ügyvéd, pszichológus. Erre nyugodtan kérdezzünk rá, vagy ellenőrizzük! Ha nem találunk ilyen irányú alapképzést a coach weboldalán vagy nem tud megnevezni elvégezett akkreditált képzést, bizony gondoljuk meg kétszer a döntést.
Coaching-kompatibilis problémák
Akár magánéletbeli elakadással, akár munkahelyi problémával állunk szemben, a megfelelő coach segíthet nekünk. A life coach hatáskörébe olyan témák tartoznak, mint például az életmódváltás, időmenedzsment, önbizalomnövelés, párkapcsolati kérdések.
A coaching célja a gyors problémamegoldás, és ez bizony behatárolja a feldolgozható témaköröket. Ami semmiképpen nem tartozik ide, az például egy trauma feldolgozása vagy a gyászmunka.
A business (üzleti) coach a munkahelyi helyzetek kezelésében nyújthat segítséget: karriertanácsadás, stresszkezelés, konfliktuskezelés, munkahelyi kiégés, beosztottak menedzselése, vezetői kompetenciák fejlesztése. Az executive coach kifejezetten a (felső)vezető pozícióban lévőkkel foglalkozik.
A coaching szakmát érő gyakori támadások egyike, hogy a coach tulajdonképpen „csak beszélget” a kliensével, amit bárki – barát, családtag – is meg tud tenni, ráadásul ingyen. Egy szabályos coaching folyamatban egyáltalán nem erről van szó.
Az egyéni coaching során, a coach strukturált beszélgetések formájában foglalkozik az ügyfelével. Egy előre felépített menetrend szerint haladnak a klienssel az általában 5-10 ülésből álló coaching folyamat során, a közösen kitűzött cél felé.
A coaching célja a gyors problémamegoldás, az ülések jelen és jövő orientáltak, nem ásnak mélyre a múltban.
A fő kérdés nem a miért, hanem a hogyan. A coach abban segít, hogy hatékonyabban valósíthassuk meg a céljainkat. Az egyéni mellett létezik csoportos coaching is, ami például munkahelyeken lehet hasznos az ott dolgozóknak.
Mit nem tehet a coach?
Ahhoz, hogy valaki coach lehessen, nem szükséges pszichológusi végzettség (bár nem ritka, hogy valaki a coach minősítés mellé pszichológusi végzettséget is szerez, vagy fordítva). Így értelemszerűen egy coach nem diagnosztizálhat, és nem is írhat fel gyógyszert. Gyógyszer felírására kizárólag a pszichiáter jogosult, akinek a pszichológussal ellentétben nem bölcsészettudományi, hanem orvosi diplomája van.
Egy lelkiismeretes coach tudja, hol húzódnak a határai: ha azt látja, hogy a coaching módszerek már nem elégségesek vagy eleve nem alkalmasak a probléma kezelésére, akkor megfelelő szakemberhez – pszichológushoz vagy pszichiáterhez – fogja irányítani a kliensét.
„Az jár pszichológushoz, aki beteg.”
Ez egy olyan hibás sztereotípia, ami sajnos még mindig nem kopott ki a köztudatból és a legtöbb segítő szakmára egy legyintés kíséretében úgymond "ráhúzzák" ezt a mondatot.
Fontos tudatosítani, hogy terapeutához pl. pszichológushoz a lelkileg egészséges és pszichés zavaroktól nem szenvedő emberek is fordulhatnak.
Ezt indokolhatja például egy családdal, párkapcsolattal vagy karrierrel kapcsolatos elakadás, szülőkről való leválás, életközepi válság, válás, stresszkezelési problémák, önismeret fejlesztésére való igény. Ezek nem feltétlenül jelentenek krízist, „csak” egy nehezen megküzdhető élethelyzetet.
Súlyosabb problémák – depressziós tünetek, pánikrohamok – esetén kifejezetten ajánlott a pszichológusi segítség igénybevétele. Ha annyira magunk alatt vagyunk, ami már akadályozza a megszokott életvitelünket mint például régebb óta fennálló alvászavar, étvágytalanság vagy túlevés, nagy fokú feszültség vagy szorongás, nem tudjuk megfelelően ellátni a munkánkat vagy magunkat, akkor ergoterapeutához, klinikai szakpszichológushoz vagy pszichiáterhez forduljunk. Öngyilkossági gondolat esetén azonnali pszichiátriai kezelésre van szükség!
Pszichológus és pszichológus között is nagy a különbség! Pszichológus, szakpszichológus, pszichoterapeuta… Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a különféle megnevezések és titulusok között. A pszichológusi képzés során nagyon sokféle végzettség szerezhető, és ettől függően lényeges különbségek vannak abban, hogy egy adott pszichológus milyen problémákkal vagy betegségekkel foglalkozhat, és milyen módszereket alkalmazhat.
Ne feledjük: jogunk van meggyőződni róla, hogy az általunk választott szakember valóban jogosult az adott terápia alkalmazására. Éljünk ezzel a jogunkkal!
A pszichológus szakmához bölcsészettudományi egyetemi diploma szükséges. A jelenleg 3+2 évre bontott képzésben a 3 éves alapképzés viselkedéselemző (és nem pszichológus) diplomát ad. Ezzel a végzettséggel tipikusan HR területen szoktak elhelyezkedni. Aki ezt követően elvégzi a plusz 2 éves mesterszakot, az okleves pszichológus titulust szerez.
Az okleveles pszichológus csak limitált körben nyújthat segítséget: lelkileg egészséges klienseknek, konzultáció keretében. A feldolgozható témák tekintetében ő áll a legközelebb a coach-hoz (a fent említett fontos különbségekkel).
Az okleveles pszichológus aztán tovább specializálódhat és szakpszichológussá válhat (például pedagógiai vagy szexuálpszichológiai szakpszichológus). A szakpszichológusok közül csak a klinikai szakpszichológus diagnosztizálhat és végezhet gyógyító munkát, illetve terápiát olyan páciensek esetében, akik valamilyen lelki zavarral, személyiségzavarral vagy pszichés betegséggel küzdenek. A pszichoterapeuta a leghosszabb képzési időt (11 év) maga mögött tudó szakember: ő olyan klinikai szakpszichológus, aki pszichoterápiát is alkalmazhat.
Ne számítsunk arra, hogy akár a pszichológus, akár a coach majd megoldja helyettünk a problémát, és konkrét tanáccsal vagy megoldási javaslattal fog előállni. Abban segítenek iránymutatásaikkal, hogy magunk találjuk meg a megoldást.
Bármely segítő szakmában dolgozó szakemberhez is fordulunk (coach, pszichológus, ergoterapeuta, pszichiáter, mentor), a kapcsolat minden esetben a bizalomra épül. Ha nem érezzük komfortosnak, biztonságosnak a környezetet, nem tudunk megnyílni, vagy egyszerűen úgy érezzük, hogy nincs meg közöttünk az összhang, a „kémia”, akkor ne féljünk szakembert váltani!
Köszönöm a figyelmet!
Kapcsolódó cikkek:
Mit jelent a rehabilitációs pszichológia?
